Mit csinál 2009-ben egy több mint 20 éve létező zenekar, amely már meghódította a világot, nem is egyszer? Természetesen a világ újrameghódítására indul. Svéd telephelyről kihajózva egy ilyen kalandnak vannak hagyományai (ABBA, The Hives, vagy éppen a BB-ből osztódással létrejött The Hellacopters), nem beszélve arról, hogy a Backyard Babies a saját jogán is rutinos hódítónak számít, elég csak a sikeres magyarországi hadjáratokra emlékezni. Az abszolút MTV-sztár BB az idén Detroitban egy durván laza NHL szerepléssel indított - nem vitás, egy jégkorong meccs közönségét a vadonatúj slágerrel, a Degenerateddel lehet a legjobban feltüzelni, egy jégkorong meccs ígéreten kívül, persze -, majd jött egy zsúfolt turné Danko Jones-szal, aztán pihenés nélkül a Rasmus-szal, közben meg egy kis akusztikus lemezbolti szett Londonban és Manchesterben, mostanában pedig fesztiválok, fesztiválok, fesztiválok - a csúcspontként a Sziget. Az nem kérdés, hogy lehet-e ezt bírni, a kérdés inkább az, abba lehet-e hagyni? Nem, nem és nem. A Backyard Babies ironikus, cinikus és nagyon hangos rockja megállíthatatlanul száguld a sokak számára feltartóztathatatlan akadály, a közönség szeretete felé.